Az egész ‘94-ben kezdődött, amikor egy osztálykirándulásról hazafelé jövet egy újságosnál hozzám szólt a Rúna magazin egyik száma. Az után sikerült rávennem a szüleimet, hogy megvehessem a MAGUS alapkönyvét. Sajnos a Mátra lábánál található kis faluban senkit sem sikerült megtérítenem, így csak egyedül olvasgattam a Nagy Ződet.
Az áttörés gimnáziumban következett be, ahol összefutottam más fanatikusokkal is. Szinte csak MAGUS-oztunk, nagy ritkán, fehér hollóként arra tévedt egy kis AD&D és Shadowrun.
Egyetem alatt “rossz” társaságba keveredtem (értsd: nem szerepjátékosok közé), így az ülések száma erősen csökkent, de gyűjtés szintjén a hobbi megmaradt, és lelkesen vásároltam a különböző alapkönyveket, amiket “majd egyszer” kipróbálok.
Egyetem után találtam egy csapatot, ahol több különböző rendszer is terítékre került, de az élet külön utakra vitt minket. Ekkortájt a társasjátékok csábítottak el, és ezek révén jutottam el az Egy Csapatba, ahol ismét fellendült a szerepjátékos tevékenységem, ami most új virágkorát éli.
És hogy miért akarok blogot írni?
A szerepjáték mindannyiunk számára egy hobbi, amiben az élményt keressük, amit még öregkorunkban is felemlegetünk. Na de hogy lehet ezt elérni?
Szerintem egy szerepjátékülést három fő tényező határoz meg (ilyen fontossági sorrendben): a társaság, a világ és a rendszer. Ha ezek mindegyike harmóniában van a hobbi iránti elvárásunkkal, felejthetetlen kalandban lehet részünk.
Emiatt érdeklődöm a különböző szerepjátékok iránt, és emiatt szeretném minél jobban megérteni a játék közbeni folyamatokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése