Ha kézbe vesszük az alapkönyvet, először a gyönyörű borítógrafika tűnik fel. Aztán ráeszmélünk, hogy a legtöbb szerepjátékkönyvvel (és a legtöbb könyvvel) ellentétben ez fekvő elrendezésű. Nem tudom, hogy ez kinek a fejéből pattant ki (és hogy a kiadó többi munkatársát hogyan tudta meggyőzni), de ez egy nagyon szerencsétlen döntés volt. A kisebbik probléma, hogy nem minden könyvespolc van felkészítve ilyen mélységű könyvek tárolására, de ennek megoldására jelenleg az alapkönyv külön nem kapható, csak a Kickstarter kampány különböző támogatási szintjei, amelyek mindegyikében az alapkönyvhöz és a kapcsolódó kalandmodul-gyűjteményhez kapunk egy tokot, amiben állítva is lehet tárolni a könyveket. A nagyobbik probléma, hogy olvasás közben a vízszintes tájolású könyv nehezebben kezelhető, és a lapok könnyebben nyaklanak. Az elrendezés egyedüli előnye, hogy a PDF verziót monitoron olvasva egyszerre egy egész oldal megjeleníthető olvasható méretben.
A rendszert illetően külön kiemelendő a készítők által támogatott szabadság. Nem tetszik egy képesség? Változtasd meg! Nem tetszik a kiválasztott archetípushoz tartozó képesség? Válassz másikat! Nincs olyan archetípus, ami neked tetszik? Alkoss egyet! Persze ezeket a változtatásokat egy kicsit rugalmasabb mesélő is engedélyezné háziszabályként, de itt még támpontokat is kapunk, hogy hogyan szintezzünk be egy általunk kitalált, teljesen új képességet.
Nagyon tetszik az a részletesség is, hogy a regényekben szereplő összes helyszín, esemény, szörny és karakter ki van dolgozva (a karakterek akár játszható karakterekként is használhatók), és mindenhol kitérnek, hogy ezeket hogyan használja a mesélő attól függően, hogy melyik regény idejében (illetve az első regény előtt vagy az utolsó után) játszódnak a kaland eseményei.
Bár kipróbálásra még nem volt alkalmam, de a Momentum-rendszer nagyon alkalmasnak tűnik a hősies akciók és színpadias tettek támogatására. Nekem egyedül a mesélők által használható Fenyegetés okoz problémát. Egyrészt jónak tartom a Fenyegetést az ellenfelek támadásainak és sebzésének javítására, mert így a mesélőnek is rendelkezésére áll ugyanaz a képesség, mint a játékosoknak (és ezt nem váltaná ki egy erősebb ellenfél, mert alapesetben az is 2d20-szal támad). Másrészt viszont nem látom értelmét, hogy a mesélőnek Fenyegetést kelljen használnia ahhoz, hogy pl. az ellenfelek erősítést kapjanak.
Szimpatikus a rendszer egyszerűsége, hogy nincsenek képzettségek, mindent 6 főtulajdonsággal oldunk meg, és a képességek bónuszokat adhatnak. Ez a Symbaroumra emlékeztet, csak itt minden próbához 2 főtulajdonságot használunk. Viszont elsőre nekem furcsák a főtulajdonságok nevei, és ezek alapján nem jön automatikusan, hogy milyen helyzetben melyiket kellene használni. Pl. a Merészség (Daring) nekem jobban kapcsolódna a támadáshoz, mint a védekezéshez, és nem feltétlenül kötném a járművezetéshez. Remélhetőleg ez csak nekem okoz problémát, és egy kis gyakorlat után ez is megszűnik. Mindenesetre pozitív, hogy általánosan próbálták meghatározni a főtulajdonságokat, így támogatva a játékosok kreativitását, hogy megmagyarázhassák, adott próbához miért a kiválasztott két főtulajdonságot szeretnék használni.
Összességében a John Carter of Mars egy jól összerakott szerepjátéknak tűnik. Mivel nekem nagyon bejönnek Edgar Rice Burroughs könyvei, remélem, hogy mihamarabb lesz alkalmam kipróbálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése