2019. május 15., szerda

KULT: Divinity Lost kritika

A KULT szerepjáték legújabb, 4. kiadása méltó az elődökhöz: megosztó, groteszk és durva tartalmával csak azok számára ajánlott, akik a horror sejtelmes stílusánál mélyebbre szeretnének merülni.


A KULT-nak van egy bibliai formátumú kiadása is, ami mindenféle kép nélkül csak az alapkönyv szövegét tartalmazza olyan elrendezésben, mint egy Bibliában. Valamiért tetszik ez a tömör formátum, ezért gondolkoztam ezen kiadás beszerzésén - egészen addig, amíg kezembe nem vettem a képekkel illusztrált nagyalakú kiadást. A képek egyszerűen fantasztikusak. Csak átlapozva a könyvet megragad a játék hangulata, és a képek egyszerűen könyörögnek, hogy ezt a groteszk, őrülettel határos érzést át akard adni a játékosaidnak. Az első átlapozás után számomra egyszerűen értelmetlenné vált a bibliai kiadás.

Akik korábban olvasták a szintén PbtA-alapú City of Mist szerepjátékról írt ismertetőmet és kritikámat, tudják, hogy nem vagyok oda a PbtA mozgásalapú rendszeréért. Engem zavar, hogy a különböző akciótípusok esetén más hatása van a sikernek, félsikernek és sikertelenségnek, és a játék elején még táblázatokat kell bújni a kimenetel meghatározásáért. Tudom, hogy valószínűleg a gyakorlat ezt gyorsítja, és a játékosok önkéntelenül is megtanulják az akciók hatásait, de engem zavar, hogy nem annyira egységes módszerrel történik a próbák eredményének meghatározása. Elismerem, hogy vannak, akiknek ez a módszer tetszik, illetve hogy tapasztalatlan játékosoknak és mesélőknek nagy segítséget jelenthet, hogy véges számú cselekedet közül kell kiválasztani, hogy mit is lehet csinálni - egyszerűen nekem más stílusú rendszerek jönnek be.


Ami viszont tetszik, az a sérülések kezelése. A módszer, hogy a játékosoknak nincs életereje, hanem a kapott sérülés csak egy adott próba célszámát módosítja, és csak a kapott súlyos és kritikus sebeket kell feljegyezni, egyszerű és szimpatikus. Sajnálom, hogy ezt a módszert az ellenfelek életerejénél, illetve a karakterek stabilitásának nyomon követésénél nem sikerült alkalmazni.

A könyvnek közel fele a világleírást tartalmazza, ami előnyös arány egy olyan játéknál, ahol nem igazán lehet a mindennapi világra alapozni, attól nagyban eltérő hangulatot kell megteremteni. Ezek a világleíró fejezetek tömve vannak a lehetséges ellenfelek, motivációjuk, előfordulásuk leírásával, és persze az ezeket ábrázoló képekkel. Amiben nem sikerült logikát találnom, hogy csak bizonyos lényeknek vannak megadva a számszerű értékei, sok esetben csak szöveges leírást kapunk. A könyv korlátozott terjedelme erre megfelelő magyarázatot ad, de nem sikerült megfejtenem, mi alapján lettek azon lények kiválasztva, amik számszerű leírást is kaptak.


A könyv felépítésével is vannak problémáim. Egyrészt már a legelején megkapjuk a javaslatot, hogy Felkészült archetípusokkal játsszunk, de kb. 10 percembe telt kideríteni, hogy mi alapján lehet megkülönböztetni a Felkészült és a Megvilágosodott archetípusokat. Kiderült, hogy a Megvilágosodottak a könyv végén, egy külön fejezetben találhatóak, de erre nincs egyértelmű utalás az első helyen, ahol ezt a megkülönböztetést megemlítik.

A könyv végén van egy tárgymutató is, aminek ugye az lenne a szerepe, hogy egy keresett kulcsszóra az ABC-rendben lévő listában könnyen rákeressünk, és megkapjuk az arra vonatkozó fontos oldalszámokat. Ebben az esetben az alkotók kreatívak voltak, és a tárgymutatón belül kategóriákat alkottak, pl. Archetípusok, Előnyök, Lények stb. Ez bizonyos helyzetben akár segíthet is (bár nem tudom, hogy a teljes ABC-listától ez hogy lehetne egyszerűbb), de pl. amikor a Kapcsolatokra akartam rákeresni, a 4-oldalas listában több perc után sem találtam, és inkább elkezdtem átlapozni a könyvet. Annak sem látom sok értelmét, hogy a felszereléslistára, ami fegyverekkel együtt összesen 3 oldalt foglal el a könyvben, tételesen hivatkozzanak a tárgymutatóban.


Az már szinte említésre sem méltó (hiszen szintén csak a személyes preferenciámat fejezi ki), hogy az archetípusoknál be van korlátozva, hogy milyen Előnyök közül választhatunk, és habár az ki van fejtve, hogy igény esetén hogyan hozzunk létre új archetípust, az evidensnek tűnő javaslat, hogy az Előnyöket lehessen szabadon választani, nincs megemlítve.

Összességében az alapkönyv és a világa magával ragadó, tömve van ötletekkel és ötletforrással, szinte könyörög a játékért. Aki ismeri a PbtA motort, annak a szabályok sem fognak újdonságot jelenteni, jól összerakott rendszert kapunk. Így a KULT legújabb kiadása remek lehetőséget nyújt, hogy szokatlan, groteszk, már-már beteg területre tévedjünk, és ilyen elvont hangulatban és világban kalandozzunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése