Bár ez a bejegyzés egyesek számára akár provokatívnak is tűnhet, nem célom egyik játék rajongótáborát sem hergelni vagy a másik ellen uszítani. Egyszerűen ez az idézet olyan szempontot hozott fel, ami nekem eddig nem jutott eszembe, és szeretném megismerni a ti véleményeteket is.
Talán érdemes megemlíteni, hogy Tresca könyve 2011-ben jelent meg, amikor a D&D-ből a nem túl sikeres 4. kiadás, míg a Warhammer Fantasy RPG-ből a rendhagyó, társasjátékokhoz közelítő 3. kiadás volt a legfrissebb. Ennek ellenére az idézetben inkább a játékokra mint két brand-re hivatkozik, és a különböző kiadásokon átívelő általános jellemzőket veszi alapul.
Tresca szerint
“A Warhammer Fantasy RPG és a Dungeons and Dragons közötti összehasonlítás jól példázza a kultúrákra jellemző eltérő hozzáállást a játékokhoz. A D&D át van itatva reménnyel és erővel, arany hever minden sarokban. A D&D hivatalos világai lassan jelentek meg, inkább a kalandmestereket bátorították saját világaik megalkotására - az amerikai individualizmus szellemében. Ezzel ellentétben az Európa által inspirált Warhammer tele van gazdag és ősi történelemmel, a gyenge nemesség és a dekadencia keverékével a háborús időkben. A Warhammer a Gyűrűk ura számos aspektusát megragadja, amit a D&D nem, befogadva az európai országok örökségét, míg az amerikai játékok a ponyva stílusú akcióra helyezték a hangsúlyt.”
“És ha a Gyűrűk ura európai, miért lett olyan népszerű az Egyesült Államokban? A válasz egy része az, hogy a D&D egyfajta fordításként működött a fantasy zsánerhez. Mint a Warhammer, Középföldét átitatja a gazdag történelem. A D&D a ponyvára való fogékonyságot adta a fantasy játékoknak, ami az amerikai kultúra fontos része. A ponyvairodalom jellemzői a mindenhez értő hősök, a folyamatos akció, az egzotikus helyszínek és az aljas főgonoszok - ez a stílus eredményezte a modern képregényipart.”
A fejezet további részében a szerző tovább taglalja, hogy a D&D hogyan fejezi ki az amerikai kultúrát. “A D&D-ben a jó és a gonosz eleve elrendeltetett. Egyértelmű oldalak vannak definiálva, amik alapján a játékosok jellemet választanak, és a jellemük befolyásolja a karaktereket a tulajdonságoktól a megjelenésig. Amerikában ez a “megszoksz vagy megszöksz” a kommunikáció egyre dominánsabb formájá vált a politikában és a médiában.”
Saját vélemény
Amivel nem értek egyet (bár személyes tapasztalattal nem rendelkezem abból az időkből), hogy a D&D segítette a Gyűrűk ura elterjedését és megkedvelését Amerikában. Több könyvben is, ami a szerepjáték hőskoráról szól, minden esetben megemlítik, hogy a D&D népszerűségének egyik oka az volt, hogy a játékosok Középföldén tudtak kalandozni, és átélni a Gyűrűk ura hangulatát - és nem fordítva.
Bár a D&D és a Warhammer is a high fantasy műfajba sorolható, elég egyértelműen különbözik a világok hangulata. A D&D-ből tényleg árad egyfajta optimizmus, míg a Warhammer inkább a túlélésről szól. Ez jól korrelál az amerikai és európai kultúra jellemzőivel, de persze ez nem jelenti azt, hogy európai játékos ne élvezhetné és szerethetné a D&D-t vagy fordítva. Ettől függetlenül a D&D-t ponyva stílusúnak mégsem mondanám, legfeljebb könnyedebbnek a Warhammerhez viszonyítva. Legalábbis azóta már a ponyva stílusjegyeket sokkal inkább kidomborító szerepjátékok is megjelentek.
Nektek mi a véleményetek erről az összehasonlításról?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése