A rendszer igencsak crunchy. Ha valaki szeret alaposan optimalizálni, számolgatni, ebben a játékban lehetősége van rá. Sajnos az én ízlésemnek ez már a túlbonyolított kategória. Ugyan tetszik a szinte teljesen szabad karakteralkotási folyamat, de itt is hiányolok példakaraktereket, amik támpontot adnának, hogy itt mi számít jónak pl. egy képzettségen belüli tudás tekintetében.
Ugyan kipróbálni még nem volt alkalmam, de olvasás alapján az a benyomásom, hogy a harc egy alapos könyvelésnek felel meg. Valahol írják is a készítők, hogy a karakterek pontos harcértéke az aktuális helyzettől fog függeni, de azért néhány értéket írjunk le a karakterlapra (ami sehol sem található a könyvekben). Nekem furcsa, hogy a harci körön belül megváltoztatva, hogy mit is szeretnénk csinálni, az hatással van a kezdeményezőértékünkre. Illetve nem is az a furcsa, hogy változik a kezdeményünk, hanem hogy ezzel pont azok tudnak élni, akik legkésőbb jönnek a sorban, azaz a leglassabban reagálnak. A másik, ami elriaszt, hogy a harci specializációkból származó harci akciópontokat csak adott típusú akciókra lehet elhasználni, így nem csak annyit kell észben tartani, hogy ebben a körben 18 pontból gazdálkodhatok, hanem hogy van 8 pontom bármire, 6 pontom fegyveres támadásra, 4 pontom meg hárításra. Ez alapján úgy tűnik, egy csata során sokkal többet számolunk, mint kockát dobunk vagy leírnunk az eseményeket.
A karakterek sorsát (pontosabban túlélését) nagyban meghatározó Raud pontok véletlenszerű meghatározása számomra furcsa. Persze ezt befolyásolja a játékos által meghatározott Karizma értéke, de előfordulhat olyan karakter, aki akár 10-szer is megúszhatja a biztos halált, és olyan is, akinek erre soha sincs esélye. Itt azért felhorgadt bennem a karakterek egyenlőségéért küzdő énem.
A Game Master’s Guide-ot olvasva az volt az érzésem, hogy mindenből bele akartak sűríteni egy kicsit, de sok mindenből csak ízelítő jutott. Persze a szabályok teljes részletességgel ki vannak fejtve, de pl. a világleírás nekem sovány lett. Néhány alapvetést megtudunk a főbb tájegységekről, de elég sok minden a mesélő fantáziáján múlik majd. Remélhetőleg ezen legalább majd részben segít a rövidesen megjelenő Stormlands kiegészítő. Talán itt is visszaköszön a játéknak a szinte világ nélküli D&D-ből való eredete. Hasonlóan mutatóba készült a rövid bestiárium, amiben mozaikszerűen összerakható démonok és sárkányok vannak, valamint hosszú táblázatok emberi ellenfelek statisztikáival, de az északi mitológia hangulatának átadásához kevés az itt felsorolt néhány szörny (ahhoz szükség van a külön közben megjelent Jorgi’s Bestiary kiadványra).
És ha már a kiadványokról van szó, ebben az esetben sem értem a Player’s Guide és a Game Master’s Guide tartalmának felosztását. Én azt szoktam meg, hogy a mesélőknek szóló könyv csak plusz információkat tartalmaz, ami segíti őket, de ebben az esetben alapvető szabályinformációk vannak benne. Én pl. nem egészen tudom elképzelni, hogy egy játékos csak a játékosoknak szóló könyv alapján és a szabályok ismerete nélkül alkot magának karaktert.
Ami nekem nagyon bejött, az az isteni mágia tradíciói, hogy mindegyikhez külön, egyedi módszer van kitalálva a varázslatok tanulásához és az extra manapont szerzéséhez. Úgy érzem, itt alkottak igazán a készítők, és itt sikerült egyedi hangulatot teremteniük. Sajnos a keresztény hitre hajazó Nid Tanai eléggé unalmasra sikerült, és a varázslói mágia is elsikkad az isteni hagyományok mellett.
Természetesen ki kell emelnem a grafikát. Mivel tartalomban kevés információ van a világról, ezek elengedhetetlenek ahhoz, hogy megteremtsék a hangulatot. Talán még azt is meg merem kockáztatni, hogy lényegében a képi világ viszi el igazán a hátán ezt a szerepjátékot.
Összefoglalva úgy érzem, hogy a Trudvang Chronicles a maga nemében és hangulatában egyedi, és remélhetőleg a további kiegészítők majd meg fogják erősíteni ezt az egyediséget. Sajnos az én ízlésemnek túl van bonyolítva, de akinek a hangulata mellett a számolgatás lehetősége is bejön, annak kifejezetten ajánlott.
A Game Master’s Guide-ot olvasva az volt az érzésem, hogy mindenből bele akartak sűríteni egy kicsit, de sok mindenből csak ízelítő jutott. Persze a szabályok teljes részletességgel ki vannak fejtve, de pl. a világleírás nekem sovány lett. Néhány alapvetést megtudunk a főbb tájegységekről, de elég sok minden a mesélő fantáziáján múlik majd. Remélhetőleg ezen legalább majd részben segít a rövidesen megjelenő Stormlands kiegészítő. Talán itt is visszaköszön a játéknak a szinte világ nélküli D&D-ből való eredete. Hasonlóan mutatóba készült a rövid bestiárium, amiben mozaikszerűen összerakható démonok és sárkányok vannak, valamint hosszú táblázatok emberi ellenfelek statisztikáival, de az északi mitológia hangulatának átadásához kevés az itt felsorolt néhány szörny (ahhoz szükség van a külön közben megjelent Jorgi’s Bestiary kiadványra).
És ha már a kiadványokról van szó, ebben az esetben sem értem a Player’s Guide és a Game Master’s Guide tartalmának felosztását. Én azt szoktam meg, hogy a mesélőknek szóló könyv csak plusz információkat tartalmaz, ami segíti őket, de ebben az esetben alapvető szabályinformációk vannak benne. Én pl. nem egészen tudom elképzelni, hogy egy játékos csak a játékosoknak szóló könyv alapján és a szabályok ismerete nélkül alkot magának karaktert.
Ami nekem nagyon bejött, az az isteni mágia tradíciói, hogy mindegyikhez külön, egyedi módszer van kitalálva a varázslatok tanulásához és az extra manapont szerzéséhez. Úgy érzem, itt alkottak igazán a készítők, és itt sikerült egyedi hangulatot teremteniük. Sajnos a keresztény hitre hajazó Nid Tanai eléggé unalmasra sikerült, és a varázslói mágia is elsikkad az isteni hagyományok mellett.
Természetesen ki kell emelnem a grafikát. Mivel tartalomban kevés információ van a világról, ezek elengedhetetlenek ahhoz, hogy megteremtsék a hangulatot. Talán még azt is meg merem kockáztatni, hogy lényegében a képi világ viszi el igazán a hátán ezt a szerepjátékot.
Összefoglalva úgy érzem, hogy a Trudvang Chronicles a maga nemében és hangulatában egyedi, és remélhetőleg a további kiegészítők majd meg fogják erősíteni ezt az egyediséget. Sajnos az én ízlésemnek túl van bonyolítva, de akinek a hangulata mellett a számolgatás lehetősége is bejön, annak kifejezetten ajánlott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése