Az ideális szerepjáték

Tökéletes szerepjáték sajnos nem létezik. Nincs olyan, ami mindenkinek tetszik, ami minden settinghez és stílushoz megfelelő. Viszont szinte minden szerepjátékosnak van kedvenc játéka. Ez lehet, hogy azért kedvenc, mert ez volt az első, vagy mert a világa fogta meg, vagy…

Van, akinél a kedvenc annyira kedvenc, hogy mindenre ezt használja. Lehet, hogy eleve egy általános szabályrendszere van, ami könnyen adaptálható. Lehet, hogy bár nem olyan egyszerű, az adaptálást mégis megoldják valahogy.

Még nem jöttem rá, hogy a kíváncsiságom vagy az elégedetlenségem okán, de én folyamatosan keresem az új szerepjátékokat (amik lehet, hogy régen jelentek meg, de nekem még újak). Ez nem csak a különböző világok megismeréséért van, hanem elemző énem miatt konkrétan a szabályrendszerek is érdekelnek. Szeretnék minél több különböző, innovatív megoldást megismerni.

Ez a folyamatos keresés odáig vezetett, hogy elkezdtem összegyűjteni azokat a szempontokat, amiket én egy ideális szerepjátékrendszerben szívesen látnék. Persze tudom, hogy egy ilyen játék sem lenne mindenre, pláne nem mindenkinek jó, de az én igényeimet elég jól kielégítené.

• Hosszú listáktól mentes. Ne legyenek benne oldalnyi listák fegyverekről, képzettségekről, különleges képességekről, varázslatokról. Ebből egyértelműen látható, hogy én a rules light rendszerek híve vagyok, amelyeknél nagyobb felelősség van a Mesélő vállán egy speciális helyzet lemodellezésében, mint hogy a szabálykönyv megfelelő paragrafusát kelljen felidézni/kikeresni.
• Nincsenek kasztok, iskolák. A játékosok teljesen szabadon hozhatják létre a karaktereiket, és megfelelő előtörténettel bármilyen furcsaságot, egyediséget meg lehet magyarázni - természetesen a Mesélővel együttműködve.
• Nem használ speciális kockákat. Működjön a szokásos, számozott oldalú kockákkal. Ezen felül valamiért nekem jobban tetszenek az olyan rendszerek, amik ezen belül is csak egyfajta (pl. 6- vagy 10-oldalú) kockát használnak, bár ilyenkor néha megjelenik a dicefest hatás, amit szintén nem szeretek annyira.
• Az életerő nyomon követése kreatívabb, mint a klasszikus “van valamennyi HP-d, ha ez elfogy, akkor meghalsz vagy kidőlsz” rendszertől.
• Tartalmaz szabad, a kreatív játékos által meghatározott elemeket. Ez főleg a WaRP (Over the Edge) rendszeréből ered (és hasonló létezik a FATE-ben is), ahol nincsenek előre meghatározott képességek és képzettségek, hanem a játékosok saját maguk találják ki a karakterüket leíró tulajdonságokat.
• Az a képzettség/tulajdonság fejleszthető, amit a játék során használtál. Ez a koncepció a Call of Cthulhu rendszerében jelenik meg, és nekem nagyon bejött.
• A nyomozói képzettségek sikere automatikus, nem kell dobni rá. Erre alapulnak a GUMSHOE rendszerek, és mivel én a nyomozást szeretem legjobban a szerepjátékban, ez a koncepció szerintem zseniális. Ez ugyan könnyen használható más rendszerekben is, de előfordulhat, hogy így meglévő képzettségek (pl. Észlelés) értelmetlenné válnak, vagy legalábbis erősen csökken a fontosságuk.
• Ha létezik mágia, akkor az nem előre kidolgozott varázslatokat használ, hanem valamilyen szabad, kreatív rendszert. Ez részben kapcsolódik az első, listamentes jellemzőhöz. Ebből a szempontból eddig az Ars Magica és a Capharnaüm rendszere jött be legjobban, de minden hasonló kreatív megoldás érdekel.

Hangsúlyozom, ezek csak az én személyes preferenciáim. Vannak olyan szerepjátékok, amikkel nagyon élvezem a játékot annak ellenére, hogy egy vagy több tétel a fenti listából nem teljesül.

Nektek mik az ideális szerepjáték fő jellemzői?