2018. december 15., szombat

Vampire: The Masquerade 5th Edition kritika

A Vampire: The Masquerade legújabb, 5. kiadása új külsőbe öltözteti a régi settinget.



Engedjétek meg, hogy egy olyan aprósággal kezdjem, ami sok esetben evidensnek tűnik, de eddig a legtöbb White Wolf kiadványban nekem problémát okozott: a tartalomjegyzék végre a könyv legelején van, és nem a több oldalas hangulatkeltő írás után valahol elrejtve. Így már könnyebb megtalálni, és értelmesen lehet használni.

A rendszer jól összerakottnak tűnik. Egyszerű alapokon nyugszik, nincs túlbonyolítva, szerintem könnyen abszolválható. Külön tetszik, hogy bizonyos dolgokra akár több opciót is megadtak (pl. kezdeményezés kezelése; harc gyorsítása, egyszerűsítése), és ezek közül a Mesélő választhat, hogy melyiket alkalmazza.


A hígvérűek megjelenése új perspektívát adhat a játéknak. Hígvérűvel játszva még nem olyan radikális a különbség a halandó és a vámpírlét között, amivel talán kevés rutinnal rendelkező játékosok könnyebben tudnak majd azonosulni. Ilyen karakterrel jobban rá lehet fókuszálni a vámpírlét megismerésére, a bennünk rejlő Bestia felfedezésére.

Több negatív kritikát hallottam a könyv dizájnjáról. Elég egyértelmű és szembetűnő, hogy szakítottak a fekete-fehér rajzolt képek stílusával, és élő modellekről készült fényképekre, valamint realisztikus rajzokra váltottak, amik élénk színekben pompáznak. Személy szerint összességében ez a váltás engem nem zavar, viszont néhány kép túlságosan harsány színeket használ, illetve néhány rajz minősége feltűnően elüt a többit (negatív értelemben). Az ilyen harsány, fényképekből és rajzokból összemontázsolt vagy photoshopolt képeknél az jutott eszembe, hogy az alapkönyv talán azért kapott ennyire modern külsőt, hogy ezzel is hangsúlyozzák a setting egyik fő konfliktusát, a Kamarilla és az Anarchisták, a régi és a modern világ ellentétét.


Ami viszont egyértelműen szörnyű, az a könyv szerkesztése. Mint az ismertetőben említettem, a szabályok több fejezetben vannak szétosztva. A Szabályok fejezet csak a legalapvetőbb szabályokat tartalmazza, mintha ezzel az lett volna a cél, hogy ne ijesszék el az olvasót, és megmutassák, hogy az egész rendszer baromi egyszerű alapokon nyugszik. Az első problémám, hogy ebből a fejezetből alapvető információk hiányoznak, pl. a fegyverek sebzése a Fejlesztett rendszer fejezetben található. Ez utóbbi nem csak plusz, részletesebb szabályokat, de rengeteg opciót is tartalmaz, amit az egyes helyzetek egyszerűsítése vagy éppen elbonyolítása esetén használhatunk. De bármi konkrétat megtalálni kész művészet. Igazán jó ellenpélda a Warhammer Fantasy Roleplay legújabb kiadása lehetne, ahol minden opcionális szabály a kapcsolódó normál szabály mellett van megadva egy, az opcionális szabályoknak szánt külön keretben.

Ezen felül ott vannak még az Éhségkockák használatára vonatkozó szabályok, amik egy harmadik fejezetben vannak leírva, pedig ezek tényleg kötelező, fontos és szinte minden képzettségpróbát érintő szabályok, amelyeknek a Szabályok fejezetben lenne a helye. Olyan, mintha az nWOD logikája szerint külön akarták volna választani a minden settingre érvényes alapszabályokat a csak vámpírokra érvényes speciális szabályoktól, csak ezt nem egy külön könyvben, hanem ugyanazon könyv külön fejezeteiben tették meg. Plusz utólag még eszükbe jutott egy csomó opcionális szabály, amit mintha hirtelen nem tudtak volna hova berakni, vagy a megfelelő hely megtalálása sok melót igényelt volna. Szóval készüljetek fel, hogy ha egy adott szabályt akartok megtalálni, arra kell majd egy kis idő (vagy fotografikus memória).

Ebben a kiadásban egyértelműen a Kamarilla és az Anarchisták ellentétét, és a Második Inkvizíció által okozott fenyegetést helyezték előtérbe. Központi szerepet kap az Éhség is, ami minden képzettségpróbát befolyásol, és aminek hatására bármikor előtörhet belőlünk a Bestia. Tartalmában egy jól összerakott alapkönyvnek tűnik, ha a szerkesztést illetően nem is sikerült kiemelkedőt alkotni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése