Warhammer Fantasy Roleplay 4th Edition kritika

A Warhammer Fantasy RPG 4. kiadása visszatér a “klasszikus” szerepjáték formátumhoz. Nem kellenek hozzá kártyák és jelölők, csak 2 db tízoldalú dobókocka, papír, ceruza, valamint az alapkönyv, és már indulhatunk is Öregvilágra. Mivel korábban a 2. kiadással játszottam néhány alkalommal, ezért halvány emlékeimet felhasználva ehhez tudom hasonlítani az új kiadást.

A Warhammer Fantasy RPG egy jól összerakott rules heavy rendszer. Számos speciális helyzet ki van dolgozva, a játékosok és a Mesélő számára varázslatok, felszerelések és ellenfelek részletes listái érhetőek el. Én hiányolom a részletesebb világleírást, bár azzal, hogy egy szűk területre, Reiklandra fókuszáltak, a készítők lehetővé tették, hogy egyéb világismeret hiányában is belevághatunk a kalandokba.

A karrierrendszer változásai nekem bejönnek. Nincs megszabva, hogy adott karrier után milyen másik karrierlehetőségek érhetők el. Ehelyett új opció, hogy egy karrieren belül egyre magasabb rangra emelkedhetünk. Ami számomra furcsa, hogy bár egy karrierben a legmagasabb szint elérése után még tovább fejleszthetjük az adott karrierben megadott képzettségeket és különleges képességeket, de nehezen tudom elképzelni, hogy valaki inkább azt a lehetőséget választaná, hogy egy arany státuszú szintről egy másik karrier legalsó, esetleg bronz szintjére “fejlődjön” tovább. Ezt inkább úgy tudom elképzelni, hogy amíg a kezdő karrierünkben viszonylag alacsony szinten vagyunk, akkor átlépve (és nem sokat veszítve) kitanulhatunk más karriert is, és végül a kiválasztott karrierben fogunk magasabb szintre eljutni.

A harc egyszerűsítése is tetszik, hogy nincsenek különböző akciók definiálva, hanem egyszerűen minden körben egy mozgást és egy akciót hajthatunk végre. Az is tetszik, hogy közelharci támadás során nem csak a saját képzettségemtől függ a támadás kimenetele, hanem az ellenfél képzettségétől is; viszont az furcsa, hogy ha pl. mindketten a képzettséginktől magasabb értéket dobtunk, de én kevesebbel dobtam túl, akkor is be tudok vinni egy találatot. Bár másnak is furcsának tűnhet, de én ettől azt várom, hogy legalább alacsonyabb szinten fel fog gyorsulni a harc, mert nagyobb esélyünk lesz eltalálni az ellenfelünket. Legfeljebb a negatív Sikerszint miatt kisebb lesz a sebzésünk.

A harcban az Előny megjelenése is gyorsíthatja az ellenfél legyőzését, de kipróbálás híján nem tudom, hogy ennek a nyomon követése és használata mennyivel lassítja a játékmenetet. (És miközben ezt leírtam, rájöttem, hogy a bevezetővel ellentétben mégis ajánlott valamilyen jelölő használata az Előny számon tartására.)

Új elem a pihenőidőben rendelkezésre álló tevékenységek lehetősége. Számomra ez egy kicsit kilóg a rendszerből. Egy olyan játékban, mint pl. a Blades in the Dark, ahol az egész játékmenetnek megvan a struktúrája, látom értelmét a pihenőidőt is leszabályozni, de egy ilyen struktúrát nem tartalmazó játékban nekem inkább korlátozásnak mint segítségnek tűnik.

A 2. kiadással kapcsolatban csak korlátozott emlékeim vannak, de ezek alapján számomra úgy tűnik, hogy a 4. kiadás letisztultabb lett. Ezek alapján, ha valaki felvetné, hogy játsszunk Warhammert, én inkább ezt a legújabb kiadást preferálnám.