Az angolul tudás, pontosabban nem tudás minősítésére álljon itt el ma elhangzott beszélgetés magyarra fordítva:
- Elnézést, a Q series kártyajátékainak darabja kerül 8 euróba vagy együtt?
- Itt találhatóak a Q series játékai.
- A Q series-ből 1 darab kerül 8 euróba (hangsúlyozva a darabszámot egyetlen ujjam felmutatásával)?
- Igen, ezek a játékok csak egyszer játszhatóak.
- A Q series-ből 3 darab együtt mennyibe kerül (3 ujjamat felmutatva)?
- 3 darab vásárlása esetén 20% kedvezmény van.
Szóval néha nem árt proaktívnak lenni, és ha leülünk egy játékhoz, akkor magunktól nekiállni a szabályolvasásnak, vagy kérdés esetén kezünkbe venni a szabályt.
Első kirpóbált játékunk a már említett Carta Imperia Victoria volt, amiről csak később tudtam meg, hogy már magyarul is megjelent. A játékban 8 különböző színű lapok vannak, és a cél, hogy valamelyikből 7-et összegyűjtsünk. A saját körünkben egyet le ki kell játszanunk magunk elé, majd a már lent lévő lapok képességeit használhatjuk, de egy adott képességet legfeljebb egyszer, majd a kézlimitig (alapesetben 3) felhúzzuk a kezünket.
Minden színnél kétfajta képesség van, egy passzív és egy aktív. A passzív képességet akkor tudjuk használni, ha legalább 2 olyan színű lapunk van lent, illetve legalább 4 azonos lapnál a passzív képesség duplán használható. (A képesség használatához szükséges minimum lapszám játékosszámtól függ.) Az aktív képességhez el kell dobnunk magunk elől egy adott színű lapot.
A 8 szín elég változatos képességeket ad, és mivel a szerző magyarázta nekünk a játékot, megértettük a képességek mögötti ötletet is. Pl. a vallásos fehér lap eldobása esetén egy másik játékos kezében lévő random lapot kicserélsz egy saját lapodra annak mintájaként, hogy a vallás hogyan határozza meg az ideológiánkat.
Egy egyszerű és gyors civilizációs kártyajáték. Nekem a Dicsőség Rómának egyszerűbb, könnyedebb verziójának tűnt. Sajnos a sablonos grafika nekem nem jött be.
A Dragon Ranch játékban sárkányokat és griffeket kell nevelnünk. 4 különböző lap van a pakliban: mandragóra, griff, sárkány és farmer. A saját körünkben a kezünkből lapokat játszhatunk ki. A legtöbb páros kombinációból szerezhetünk mandragóra-, griff- vagy sárkánytojáslapkát. A legtöbb esetben a szükséges két lap mellé farmereket eldobva rögtön több adott tokent is kapunk. Szerezhetünk még aranyat, ami dzsókerlapként használható; fejleszthetjük a sárkánytojásunkat magasabb szintűre, illetve kikelthetünk sárkányt sárkánytojáslapkákból. A kör végén 5 lapra húzzuk fel a kezünket.
Amikor elfogy a pakli, véget ér egy évszak, és etetünk majd pontozunk. Minden griff megeszik egy mandragórát, és minden sárkány egy griffet. Ha valamelyik állatnak nem jut táplálék, éhen hal. A megmaradt lényeket pontozzuk, illetve a játék elején véletlenszerűen felfordított célokban elért többségért is győzelmi pont jár. Ez után a dobópaklit újrakeverjük, és egy második, végső évszakot játszunk le, ugyanúgy pontozással a végén.
Mély stratégiát nem éreztünk a játékban, legtöbbször a kezünkben lévő lapok határozták meg, hogy egyáltalán milyen akciót tudunk végrehajtani. Ha mégis választani tudtunk, az évszak végi etetés alapján kellett döntenünk. Szerintem gyerekekkel való játékra ideális választás.
A Dale of Merchants is kipróbálásra került, annak ellenére, hogy az első rész már magyarul is megjelent. (Úgy tűnik, ez egy ilyen nap volt, hogy "régi" játékok kerültek terítékre.) A tesztjáték során a második részből is kerültek be lapok.
A játék elején annyi állat pakliját keverjük össze, ahány játékos van, plusz 1. Az 1-es értékű lapokból, és szintén 1-es értékű Szemét lapokból a játékosok kezdőpaklija készül, a 2-5 értékű lapokból húzópakli. A játékos a körében 1 akciót hajthat végre. Ezzel lehet vásárolni a piacról lapot, ha legalább a megvásárolandó lap értékének megfelelő értékű lapot dobunk el a kezünkből a dobópaklinkba. Lehet használni egy lap képességét azt kijátszva. Ezek közül van olyan, ami plusz akciót ad nekünk. Lehet lapot dobni, ha szeretnénk cserélni a kezünket, illetve egy részét. Illetve a készülő sorunkba lehet kijtászani lapo(ka)t a következő szintre.
A játék célja egy sor kirakása, amiben a lapok értéke 1-től 8-ig egyesével növekszik. Egy adott értékre több lapot is kijátszhatunk, amiknek azonos színűnek kell lenni, és az összértéküknek pontosan a kívánt értéknek kell megfelelni.
A lapokon lévő képességek rendkívül változatosak. A mi játékunkban a mosómedve és a krokodil is benne volt, így játékosok közötti interakcióban (értsd: a másik szívatásában) sem volt hiány. Emiatt kicsit úgy éreztük, hogy inkább taktikai mint stratégiai játékról van szó.
A megszokott pakliépítő mechanizmustól két dologban tér el: a megvásárolt lap nem a dobópakliba, hanem rögtön a kezünkbe kerül; a kör végén nem dobjuk el a kezünkben maradt, el nem használt lapokat. Természetesen meg kell említeni a nagyon cuki grafikát is, ami sokat dob a játékélményen, de enélkül is egy izgalmas pakliépítős kártyajátékról van szó.
A Black Skull Island a kalózos téma és a tetszetős grafika miatt (is) került terítékre. A célunk minél többet érő kincskártyák összegyűjtése a játék végére, ami akkor következik be, ha valakinél 7 darab kincskártya van. A játék elején minden játékos 2 karakterkártyát kap, és még 1 karakterkártya kerül középre képpel felfelé.
A játékosok minden körben 1-1 karaktert választanak a kezükből szimultán, majd a rajtuk szereplő sorszám alapján megfelelő sorrendben végrehajtják a képességeiket. A kör végén visszaveszik az előttük lévő karakterkártyát, és jön a következő kör.
A szabálymagyarázat alapján nekem furcsa volt, hogy nem kapunk új karaktereket a körök elején, de játék közben kiderült, hogy elég sok olyan karakterképesség van, aminek hatására a karakterkártyák vándorolnak ide-oda.
A játék leginkább a Citadella és a Mascarade keverékének tűnik, egy 10-20 perces, izgalmas, változatos osztozkodás a kincseken.
Végezetül íme a ma lőtt random képek sorozata:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése