A szerepjátékos evolúciója

Talán nektek is feltűnt az a trend, hogy a tinédzserkorú szerepjátékosok között sok a tápoló és a vérpistike, de idővel közülük sokan felfedezik a szerepjáték egyéb oldalait is. Szerintetek miért így kezdődik?

Richard Bartle a játékosok típusokba sorolását két tengely mentén képzelte el. Az egyik tengely azt mutatja, hogy a játékos mennyire akció-, illetve interakció-orientált. A másik tengely szerint a játékos inkább a játékosokra (beleértve saját magát is) vagy a világra fókuszál. Ez alapján 4 alaptípus létezik:

• A teljesítők (Achievers) célja, hogy minél jobbak legyenek a karaktere értékei, magasabb szintet érjen el, minél jobb felszerelése legyen. Ide sorolhatók a tápolók.
• A gyilkosok (Killers) győzni akarnak, ami megnyilvánulhat abban, hogy a többi játékostól jobbak akarnak lenni, de abban is, hogy minél több és nagyobb szörnyet győzzenek le. Ide tartoznak a vérpistikék.
• A társaságiak (Socializers) a többi (játékos és nem játékos) karakterekkel való interakciókban élik ki magukat.
• A felfedezők (Explorers) hajtóereje az ismeretlen felkutatása, megértése.

Ez a felosztás a számítógépes játékokra és játékosokra készült, de megállja a helyét a szerepjátékosokra vonatkoztatva is. Persze nem mindenki sorolható be 100%-osan csak az egyik kategóriába, de mindenkinek van egy elsődleges típusa, ami az ő játékát legtöbbször meghatározza.

Én magam is fiatal koromban teljesítőként kezdtem. Igyekeztem olyan karaktert alkotni, ami minél több mindenben jó, de még inkább kiemelkedő. Sok évnek kellett eltelnie, mire rájöttem, hogy én a kalandokban leginkább a nyomozásokat szeretem, így a felfedezők körébe tartozom inkább.

Ha visszagondolok arra az időre, amikor elkezdtem játszani, a legtöbb játékosban a teljesítő és a gyilkos vonal volt a legerősebb, és csak később jutottunk el oda, hogy a szerepjáték más lehetőségeit is kiélvezzük; hogy rájöjjünk, hogy a tökéletes karakterrel, aki minden akadályt könnyedén vesz, a játék valójában unalmas; hogy a karakterünk hiányosságai olyan lehetőségek, amik igazán emlékezetes kalandokra adnak lehetőséget.

De miért van az, hogy a kezdő szerepjátékosok (legalábbis a fiatalok) ennyire teljesítményorientáltak? Szerintem ennek fő oka a többi játékban, társasjátékokban és számítógépes játékokban keresendő. Ezek nagy részében az a cél, hogy győzd le a többieket, vagy a szörnyeket és ellenfeleket megölve a karaktered legyen minél jobb, erősebb, okosabb, ügyesebb. Aztán mikor leülünk szerepjátékot játszani, nem tudunk mit kezdeni azzal, hogy kooperálni kell a többi játékossal, és nincs elérendő cél, leginkább csak az, hogy jól érezzük magunkat - és ebbe a világba behozzuk a máshol felszedett koncepcióinkat. Csak idővel jövünk rá, hogy ebben a játékban sokkal több van, és lehet másképp is játszani.

Sajnos nincs olyan tapasztalatom, hogy a mai fiatal, kezdő szerepjátékosok körében még mindig ez a trend van-e, vagy már az elérhető kooperatív (nem szerep-) játékok hatására már nem mindenki tápolóként és/vagy vérpistikeként kezdi. Szintén nem kerültem kapcsolatba olyanokkal, akik felnőtt fejjel próbálták ki ezt a hobbit, és hogy ők hogyan kezdik a szerepjátékot.

Nektek mik a tapasztalataitok?