2018. október 1., hétfő

Tales from the Loop kritika

A Tales from the Loop szerepjátékból süt a nosztalgia és a megoldásra váró rejtély. Ha csak végiglapozzuk a könyvet, Simon Stålenhag képeitől rögtön ihletet kapunk, és még a leírásokban is lépten-nyomon kalandötletekbe botlunk.


Csak az ismertető írása közben tudatosult bennem, hogy ez a játék egyértelműen felnőttek számára készült, hiszen gyerekek szerepjáték közben nem szeretnének gyerek karaktereket alakítani, valamint a könyv nagyon erősen a nosztalgiára alapoz, hogy segítségével nem csak újra átélhetjük gyerekkorunkat, de még fantasztikusabb élményekben lehet részünk, mint amilyenek az emlékeink ebből a korszakból.

A rendszer annyira egyszerű, hogy a 190 oldalas könyvben 16 oldal a karakteralkotás (2-2 oldal minden kasztnak szentelve rengeteg javaslattal és támponttal), és 12 oldal a szabályrendszer leírása. A könyv többi részében a világról és a hangulatról, a Mesélőnek szóló tanácsokról és eszközökről olvashatunk, valamint kész kalandmodulokat találhatunk. Jó lenne minden szerepjáték szabálykönyvben hasonló arányokat követni, de tudom, hogy ebben a rendszerben nincs harc és mágia, amik részletezése sok oldalt igényelne.

Nekem nagyon tetszett az életerő absztrakt kezelése, hogy az aktuális állapot leírására nem pontokat, hanem negatív hatásokat használunk. Ehhez persze kell, hogy harci helyzet aránylag ritkán forduljon elő, és ha mégis, akkor támadásra és védekezésre csak valamilyen releváns próbát kelljen dobni (pl. ki tudunk-e térni a csapás elől, el tudunk-e futni, össze tudjuk-e zavarni az ellenfelet valamilyen trükkel). Szerintem a gyerekekkel történő játékhoz ez a könnyed stílus nagyon illik.


A Mesélő nagyon kényelmes helyzetben van, mert rengeteg információt kap. Nem csak arról, hogy zajlik a mindennapi élet, és erre milyen hatással voltak a modern találmányok, de a készítők egy forgatókönyvírói képzés alapjait tartalmazó struktúrát nyújtanak át a kalandmodulok felépítéséhez. Ezen kívül ha a játék elején szeretnénk a megfelelő hangulatba kerülni, elég csak átlapozni szabálykönyvet, vagy Simon Stålenhag képeit, amiket nyomtatott könyv formájában is be lehet szerezni.

Lehet, hogy csak az általam nagyon szeretett Stranger Things és a Super 8 hatása, de az egész rendszert egyszerűen imádom. Hasonló jelenségek fordulnak elő, mint a Coriolis - The Third Horizon játékban, amiket az arról írt kritikámban negatívumként róttam fel, itt mégsem érzem ezeket akkora problémának.

Egyik ilyen, hogy minden képzettség fixen egy alapképességhez van kapcsolva. De mivel itt a képzettségek inkább készségeket jelentenek, nehezebben tudom elképzelni, hogy egy szituációban más alapképességhez kötve akarnám használni őket. Pl. a Coriolisban a Túlélés képzettséget csatolni lehet az Erőhöz, hogy mennyire bírjuk a fizikai megpróbáltatásokat; de akár az Intelligenciához is, hogy felismerünk-e egy mérgező növényt. Ezzel szemben a Tales from the Loop-ban pl. a Számolás képzettséget, aminek segítségével berendezések és programok működését érthetjük meg, nem akarom a Technológián kívül más alapképességgel együtt használni.

A másik problémás pont a Coriolisban az volt, hogy az egyes kasztok elsődleges képzettségei fixek, és nem mindig oldható meg, hogy az általunk elképzelt karaktert a hozzá kitalált szakértelmekkel létrehozzuk. Lehet, hogy csak elfogult vagyok a Tales from the Loop-pal, de ebben a hangulat annyira erősen rányomja a bélyegét az egész játékra, hogy nincs bennem a vágy, hogy pl. az erőkifejtésben képzett kockát hozzak létre.

Mint említettem, Kickstarteren most folyik a gyűjtés a játék önállóan is játszható folytatására, a Things from the Flood-ra. Az már a ‘90-es években fog játszódni, gyerekek helyett tinédzsereket alakíthatunk majd, és az egész hangulata sokkal sötétebb lesz, mint a Tales from the Loop-é. Számomra a kampány instaback volt, mert tudom, hogy hasonlóan színvonalas kiadványt kapok majd kézhez. KÍváncsian várom, hogyan tervezik a sötétebb hangulat hatására módosítani a rendszert (ha akarják egyáltalán), és reménykedem, hogy a mostani negatív állapotok rendszere vagy marad, vagy hasonlóan egyszerű és kreatív lesz, és nem az unalomig ismert életerőpontokat hozzák majd vissza. De biztos, hogy már csak a hangulatos képek is az átlag fölé fogják emelni a kiadványt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése