Capharnaüm kritika

A Capharnaüm szerepjátékban lehetőségünk van átélni az Ezeregyéjszaka meséinek hangulatát. Hőseinkkel egy olyan fiktív világban kalandozhatunk, ami annyira hasonlít a miénkhez, hogy földrajzi és történelmi ismereteinkre alapozhatunk, és az alapkönyvben található részletes leírások segítségével megismerhetjük ezt a környezetet is. A készítők az alapkönyvbe belesűrítettek annyi világleírást, ami más esetben egy külön kiegészítőbe szokott kerülni.

Az egyedi nevek használata először tényleg zavaró és nehezen követhető lehet, de saját tapasztalatból tudom, hogy ezek rövid idő alatt rögzülnek. Az egyetlen új kifejezés, aminek használatát nem értettem, az a Mesélő helyett használt Al-Rawi. Fogalmam sincs, miért kellett egy új fogalmat bevezetni egy olyan kifejezésre, ami nem a játék világához, hanem a rendszeréhez tartozik. Ezzel csak tovább nehezítették az új kifejezések megjegyzését.

Szinte mindenre van szabály. Rendkívül részletes, mindenre kiterjedő, amit egy kezdő Mesélő talán értékel is. És sok mindenhez van táblázat is. A félreértések elkerülése végett, a táblázatokkal nincs bajom, mert átláthatóvá teszik az adatokat, de a mennyiségük már probléma. A szabálykönyv olvasása közben a TV-ben éppen mostanság rendszeresen felbukkanó reklám ugrott be:

• Táblázat a különböző nagyságú tüzek által okozott sebzés mértékéről?
• Az is van!
• Táblázat a mérgek random mellékhatásairól?
• Az is van!
• …

Annyira realisztikus rendszert próbáltak összehozni, hogy néhány szabály nem egyszerű és logikus, hanem túl van bonyolítva. Erre egyszerű példa, hogy pl. minden egyes fegyvernek van valamilyen egyedi képessége. A bonyolultabb példának engedjétek meg, hogy idézzem az írás-olvasás képesség leírását (kicsit tömörítve):

A legtöbb karakternek azt a képességét, hogy 10 fölött számoljon, írjon és olvasson a Bölcs archetípus alá tartozó képzettségek közül a legalacsonyabbnak az értéke adja meg. Ha viszont a karakternek a Bölcs az elsődleges archetípusa, akkor az az alá tartozó legmagasabb képzettségérték adja meg az írás, olvasás és számolás tudásának mértékét.

Miért kellett még ezt is így elbonyolítani?

A mágiarendszer szerintem zseniális. Már régóta kerestem az Ars Magicáéhoz hasonló szabad mágiát lehetővé tevő rendszert, amihez nem kell varázslatlistákon átrágni magamat, és aprólékosan ellenőrizni egy adott varázslat leírását, hogy pontosan hogyan is használható. Ezzel a módszerrel csak ki kell találni, hogy mit szeretnék elérni, és a dobásom függvényében meglátjuk, hogy sikerült.

A képzettségpróba módja nagyon nem tetszik. Ugyan még nem volt alkalmam játék közben használni, de úgy érzem, hogy sokkal lassabb a dobás eredményét kiértékelni, mint más rendszerekben.

Ezen kívül zavar, hogy a dobás sikere és a siker mértéke két külön dologtól függ. Hiába dobtam néhány kiemelkedő értéket, amivel a célszámot messze sikerült túlszárnyalnom, ha a megmaradó kockák határozzák meg a siker mértékét. Ezen kívül úgy tűnik, hogy a siker mértéke sem túl érzékeny tényező, hiszen ez a legtöbb esetben a képzettségem értéke lesz, plusz-mínusz 1-2.

A másik zavaró a próbadobásokkal kapcsolatban, hogy nagyon kevés választja el a kritikus sikert a kritikus balsikertől. Mindkettőhöz legalább 6-os erősség kell, csak a kritikus siker esetén a célszámot sikerült elérni, kritikus balsiker esetén nem. Általában a kritikus siker és a kritikus balsiker között ott van az egyszerű balsiker, és kivételesen rosszul kell dobni egy kritikus balsikerhez. Itt viszont elég, ha csak 1 ponttal csúszunk le a célszámról, és a majdnem kritikus siker rögtön kritikus balsikerbe csap át.

A próbadobás bonyolultságára utal az is, hogy kétféleképpen lehet módosítókat alkalmazni (a kockák számára vagy a dobott összegre), és a Mesélő szinte semmilyen támpontot nem kap, hogy mikor melyiket érdemes használni.

Ezzel kapcsolatban az is zavaró, hogy a harc szabályainak leírásánál nem különböztethető meg, hogy a képlet eredményeképpen a dobáshoz használt kockák számát kapjuk meg (pl. Active Defence) vagy egy fix számértéket, ami pl. célszámként használható (pl. Passive Defence):

Active Defence = DEX + Athletics or Fighting

Passive Defence = DEX + Athletics +6

És lehet, hogy csak engem zavar, de az OCD-m miatt az őrületbe kergetett a védelem angol helyesírás szerinti írása (Defence) a legtöbb szerepjátékban megszokott amerikai írásmód (Defense) helyett.

Összefoglalva, a készítők nagyot alkottak: létrehoztak egy világot, amiben szerintem át lehet élni az Ezeregyéjszaka meséinek csodáit. A mágiarendszer felépítése zseniális - számomra kérdéses, hogy ezzel a dobásrendszerrel mennyire használható. Viszont a szabályok túlzottan részletesek és tele vannak kivételekkel. Talán sok támpontot nyújt egy kezdő Mesélő számára, de ha a csapatban nincs legalább egy fotografikus memóriával rendelkező ember, akkor az első néhány játékülés alatt rongyosra lesz használva a szabálykönyv. Lehet, hogy csak én vagyok annyira szerencsés, hogy eddig még nem találkoztam ennyire túlbonyolított rendszerrel, de az biztos, hogy csak komoly erőszak hatására tudnának rávenni, hogy ezekkel a szabályokkal, mindenféle házi egyszerűsítés nélkül, leüljek játszani.