Nem szerepjátékos ismerőseim már többször megjegyezték, hogy milyen jó a fantáziám, hogy miket el tudok képzelni játék közben. Viszont néha úgy érzem, hogy az én képzelőerőmnek is vannak határai, amikor valamibe nem tudom magam igazán beleélni.
Tipikus példa erre a törpék és az elfek, akik több száz, egyes világokon több ezer évig élnek. Én képtelen vagyok elképzelni, hogy hogyan viszonyul mindennapi dolgokhoz egy olyan lény, aki fel sem nő, miközben egy ember leéli az egész életét.
Egy MAGUS novelláskötetben volt egy novella, ami az elf-aquir háborúk idején játszódott, és miközben az aquirok felégették az erdőt, az egyik elf karakter nem izgatta magát, mondván hogy a fák majd újra kinőnek. Akkor éreztem igazán, hogy valakinek sikerült visszaadnia az elf lét lényegét, és azóta is mesterkéltnek érzem, amikor egy kalandozócsapatban egy több száz éves elf ugyanúgy reagál dolgokra, és ugyanúgy lehet motiválni, mint egy embert vagy egy orkot.
Hasonló okokból nem vonz a vámpírokkal való játék sem, mert nehezen tudok elképzelni egy olyan lényt, aki évek helyett emberöltőkben gondolkodik.
A másik problémám akkor jön elő, amikor olyan világban játszunk, amit nem ismerek. Vagy azért, mert pl. egy egyedi fantasy setting, amiről semmit sem tudok, vagy mert ugyan a távoli jövőben játszódik, de annyi sok lényeges változás történt a jelen korhoz képest, hogy már az emberek mindennapi életét is nehéz elképzelni.
A MAGUS világa is ilyen lenne, de ahhoz rengeteg regény jelent meg, amiket olvastam is, és így megismertem a világot. Viszont pl. DnD könyveket nem olvastam, így azon világokon játszva úgy érzem, hogy a karakterem egy burokban lebeg, és nem tudom semmihez, senkihez sem kötni.
Az Eclipse Phase világát is imádom, de az már túl messze a jövőben játszódik. Mielőtt elkezdtem mesélni benne, külön ülést tartottunk, ahol csak azt beszéltük meg a leendő játékosokkal, hogy az egyes történelemformáló találmányok és események hatására hogyan változott meg a mindennapi élet. Sajnos pár játék után rájöttem, hogy az én fantáziám kevés ahhoz, hogy hirtelen felmerülő kérdéseket (pl. hogyan működik egy emberi munkaerővel működtetett raktár gravitációmentes környezetben) nem tudok megválaszolni.
Emiatt én azokat a settingeket szeretem, amiben csak emberrel vagy hasonló lénnyel lehet játszani, és a világ vagy köthető a földi történelemhez, vagy mindenki alaposan ismeri a kapcsolódó irodalmat, hogy megértse a világ működését. Ilyen pl. a 7th Sea, amelyben könnyen felismerhetőek és beazonosíthatóak a nagy középkori birodalmak, vagy pl. a lovecrafti világok, amik pl. csak a horror jelenlétében térnek el a mi Földünk 1920-as éveitől.
Ti mikor éreztétek úgy, hogy valami a képzelőerőtök határain túl volt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése